Kategóriák
Fejlődésem története

“A rutin meg az évek”

2020 március 1-vel hivatalosan is kéz- és lábápoló, műkörömépítő szakemberré váltam. Teljesen új fejezet kezdődött  az életemben – de elstartolt a Covid is. Így online technikai- és díszítőoktatások seregét kezdtem el felvásárolni az első lockdown ideje alatt, remélve, hogy lesz belőlem valami, mire a korlátozások véget érnek. A  negyedik, ötödik tanfolyam után be kellett látnom, hogy jó-jó ez, de rutint, tapasztalatot nem tudok venni. Nincs mese, végig kell járni ezt az utat. Gyakorlás gyakorlást követett. Éjt nappal. Örömöt szomorúság. Sikert bukás. De mindvégig ez a mondat lebegett a szemem előtt:

“Egyetlen kudarc létezik, mégpedig az, amikor nem próbálkozunk tovább!”

Rettenetesen széles skálán lehet mozogni ebben a szakmában. Lenyűgöző világ nyílt ki előttem. Egyszerűen úgy érzem, nincsenek határai. Rengeteg verseny van, Európa-, és Világbajnokság, Olimpia stb. Fantasztikusan tehetséges embereket ismertem meg. Csodálatos oktatóktól tanulhattam és sokat okulhattam kevésbé csodálatosaktól is. Egy biztos, minden csak előre vitt.

Mobil körmösként kezdtem el dolgozni. És bevallom az elején rettenetesen féltem. A maximalizmusból borzasztóan nehéz engedni. ”Ne molyolj annyit Timi, haladj már, jó az…”- mondta az okj-s oktatóm, ”senki nem fog neked három órákat ülni, hiába dolgozol szépen!”  Rájöttem, hogy a perfekcionizmusból azért nehéz engedni, mert nem szabad! Jobbnak kell lennünk, mint tegnap voltunk. Nem  más csodáihoz kell hasonlítanunk a mai munkáinkat, hanem ahhoz, amit tegnap, tegnapelőtt, múlt hónapban, s azelőtt csináltunk. Csak így láthatjuk meg a saját fejlődésünket.  Minden nap meg kell haladnunk önmagunkat! Kitartás! Idő! Ennyi a titok és semmi több.

Időt kell adnunk magunknak. Valakinek többre, valakinek kevesebbre van szüksége ahhoz, hogy megérjen benne a megszerzett tudás, de mindenki a létra első fokáról indul. Csak rajtunk múlik meddig lépkedünk felfelé. És halkan megsúgom: végigülik a  vendégek a három órát és vissza is jönnek, mert nincs ember, aki ne értékelné az igyekezetet, a törődést, a jóra való törekvést, a kedvességet, a figyelmet. Ha mégis lenne ilyen, hát ne bánd ha nem jön vissza. Hozzám 2020 szeptemberében jött el az első vendég, a szomszéd lány, majd az ő nagynénje, aztán annak a lánya, a lányának a barátnője, a barátnőjének az édesanyja, majd annak a szomszédasszonya … és így tovább… így lett mára kb 15-20 vendégem. Negyedszer, ötödször jön ma már vissza mindenki és úgy érzem minden egyes alkalommal szebbek lesznek a körmeik, mint előző hónapban voltak, ráadásul egyre hamarabb elkészülök velük.

A mobilszolgáltatás mára csupán egy választható opcióvá vált. Egy-két kisgyermekes anyuka él is néha napján vele, de lényegében (nagy örömömre) itthon ragadtam, mert mindenki eljön a lakásunkra, ahol kialakítottam az én kis “örömköröm”. Szép lassan lépegetek ennek a kihívásokkal teli szakmának a lépcsőfokain, aminek állomásait, nehézségeit, sikereit a továbbiakban is jó szívvel osztom majd meg veletek. Szeretnék nektek őszintén, elfogulatlanul beszámolni a szakmában szerzett tapasztalataimról. Véleményt íni az általam elvégzett tanfolyamokról, kipróbált anyagokról, márkákról. Bizom benne, hogy építő és hasznos információkkal tudok majd gazdagodni.

Tóth Tímea

2021.01.10. Stronsdorf

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük